Janus így ír a harcok
"szépségeiről":
Ó, én háborodott, odahagytam az árnyat, a békét,
Csábítottak a vad harcok, a trombitaszó!
...
Most élvezhetem azt, mire oly makacsul törekedtem,
Hős haditetteimért itt a magas jutalom.
Írok s érzem eközben a lázrohamot közeledni,
Dermesztő fagya már terjed a tagjaimon.
Kékül már ajakam, híg nedv csöpög orrlyukaimból
És hallom vacogón összeverődni fogam.
Ujjhegyeim s lábujjaim is már eljegesedtek,
Olykor szinte megáll, majd szaporáz
üterem.
...
Phoebus papja vagyok, s dalaim még szárnyra se keltek,
Óvjátok legalább addig az életemet.
Sok versem van, amely végső csiszolásra szorul még,
Sok versem töredék lesz, ha be nem
fejezem.
...
Ó, hogy a bátyám s jó nővérem messze van innen,
S nincs, ki lefogja szemem, nincs, aki
sírba tegyen!
Balassi pedig így:
Vitézek,
mi lehet ez széles föld felett
szebb
dolog az végeknél?
...
Az jó
hírért, névért s az szép tisztességért
ők
mindent hátra hadnak,
...
Ellenséget
látván örömmel kiáltván
ők
kopiákot törnek
...
Az éles szablyákban örvendeznek
méltán,
mert ők fejeket szednek
mert ők fejeket szednek
Melyiket tartja vonzóbbnak, melyikkel tud jobban
azonosulni?
